Amikor a természet és az üveg eggyé válik

Darabos Anita üveg-fa kompozit eljárásának elméleti háttere a természet szerkezeteinek és építési módszereinek tanulmányozásából ered. Kutatásainak egyik különleges inspirációja a tegzeske lárvája, amely a környezetében található apró szerves és szervetlen anyagokból épít magának védőburkot. A természetes anyagok ilyen módon történő összekapcsolása új szemléletet kínált a művész számára. A bionika elveit követve nem egyszerűen természeti formákat utánoz, hanem azok szerveződési logikáját értelmezi újra. Munkásságának tudományos és művészeti alapjai a Pécsi Tudományegyetem Breuer Marcell Doktori Iskolájában megvédett, „Növényi építészet – üveg az építészetben, építészeti üveg” című DLA-értekezéséhez is kapcsolódnak.

A fa és az üveg első pillantásra egymással ellentétes világot képvisel. A fa meleg, rostos, organikus anyag, amelynek repedései, erezete és szabálytalan formái a természet és az idő nyomait őrzik. Az üveg ezzel szemben fényáteresztő, kemény, tudatosan formálható anyag, amely színeivel és felületeivel új dimenziót ad a kompozíciónak. Darabos Anita alkotásaiban azonban egyik sem pusztán a másik kiegészítője. A természetes faformák és a geometrikusan szerkesztett üvegelemek egyenrangú szobrászati egységet alkotnak. A fény, az átlátszóság, a színek és a természetes textúrák találkozása olyan vizuális feszültséget és harmóniát teremt, amely minden művet megismételhetetlenné tesz.

Az újrahasznosítás Darabos Anita művészetében nem pusztán környezettudatos döntés, hanem alkotói filozófia. A neodadaizmus szemléletéhez kapcsolódva olyan anyagokat emel be a művészetbe, amelyek eredeti funkciójukat már elveszítették: talált fadarabokat, korábbi használatból származó porcelánt, kerámiát és más anyagokat. Ezek nem eltűnnek, hanem új jelentést kapnak. Ez a gondolkodás az autonóm szobrászaton túl az alkalmazott formatervezésben is megjelenik. A Botz Viviennel közös Vezva projektben az üveg-fa kompozit szemlélet bútorok, térelválasztók és belsőépítészeti elemek tervezésében is szerepet kap. A különböző felhasználási területeket ugyanaz a gondolat kapcsolja össze: az anyagokban rejlő lehetőségek felismerése, a természet tisztelete és az újjászületés művészete.